Megbukott Strasbourgban a dohánymutyi-törvény
Van ebben a hazában akár egy ember is, aki ne hallott volna a dohánymutyiként elhíresült akcióról? Aligha. Ezért nem is kívánunk visszaélni az olvasó türelmével, írásunkat a lehető legrövidebbre fogjuk, csak a lényegre szorítkozunk.
A több tízezer, dohányterméket is árusító kiskereskedő dohánytermék-árusítási jogát a parlament 2012 őszén egy tollvonással megszüntette és bevezette a koncesszión alapuló dohánykereskedelmet. A törvénynek az volt a kimondott célja, hogy minél kevesebb helyen lehessen cigarettához jutni és így mérsékeljék a fiatalkorúak nikotinfüggőségének kialakulását. (A ki nem mondott céllal mindenki tisztában van.) A törvény szerint 6 800 trafikengedélyt lehetett kiadni. Sokan pályáztak is koncesszióért, de hát a több tízezerből nem juthatott mindenkinek, ha csak 6 800 engedélyt lehetett kiadni. Rengeteg család veszítette el az addigi megélhetését. E közül a rengeteg egykori trafikos közül néhányan az alkotmánybírósághoz (AB) fordultak és azt kérték, hogy az AB állapítsa meg a vonatkozó törvény alaptörvény-ellenességét és ezért azt semmisítse meg. Beadványaikban többnyire a tulajdonhoz való joguk sérelmére hivatkoztak. Eredménytelenül. Az AB 2014 nyarán meghozott határozatában kifejtette, hogy a trafikos vállalkozáshoz fűződő joga nem sérült, mert senkinek sincs elidegeníthetetlen, alanyi joga ahhoz egy bizonyos vállalkozói tevékenységet (itt konkrétan: dohány kiskereskedelmet) folytasson. A vállalkozáshoz fűződő alkotmányos alapjog, az AB szerint, általában a vállalakozás lehetőségére vonatkozik csupán.
Az AB ítélete után a pórul járt ex-trafikosoknak nem volt más lehetőségük, mint hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) forduljanak méltányos jóvátételért. Ezt a több tízezer kárvallott közül mindössze 15-en (!) tették meg, közülük az egyik, a soproni illetőségű Vékony úr kérelmében a strasbourgi bíróság rendkívül gyorsan, 2015 januárjában már ítéletet is hozott. Kérelme minden pontjában igazat adott Vékonynak az EJEB, a magyar állam érveit pedig, a maguk teljességében, elutasította.
Az igazi pofont nem is az ex-trafikosnak megítélt összeg nagysága jelenti. Sokkal inkább az, ahogyan az EJEB érvelt, ahogyan ízekre szedte és megsemmisítette az alkotmánybíróság kínkeservesen összehozott („Az államnak mindig igaza van.”) érveit. Ha valami kellemetlen ebben az ítéletben, akkor ez az. Az EJEB sokszor foglalkozott már hasonló ügyekkel, ezért nem volt kétséges, hogy most is ezeket a kiérlelt precedenseket követve foglal majd állást. Kimondta, hogy legitim állami érv ugyan a közérdekre hivatkozás – ti., hogy a fiatalok sokkal nehezebben juthassanak dohánytermékhez és így csökkenjen a rászokás veszélye -, ennek a legitim állami érdeknek azonban arányban kell állnia egy másik emberi alapjoggal, a tulajdon védelméhez fűződő joggal. A közérdeknek és a magánérdeknek egy demokratikus államban fair egyensúlyban kell állniuk. Nem mutatható ki ez a tisztességes egyensúlyi helyzet ott, ahol az egyénnek sokkal súlyosabb terhet kell viselnie, mint az államnak. Márpedig, érvelt az EJEB, ebben az esetben ez történt. Azt is megállapította a strasbourgi bíróság, hogy a trafik-koncessziósok kiválasztása nem tisztességes és átlátható eljárásban történt.
Mindezek alapján a kérelmező ex-trafikos Vékony úr számára az EJEB 15 000 € méltányos jóvátételt valamint 6 000 € költségtérítést ítélt meg. Néhány napja az is kiderült, hogy az állam nem fellebbez a Nagykamarához, hanem fizet. Erre 3 hónapja van.
Most jön majd a további 14 kérelmező ugyanilyen tényállású ügye, ahol nagy jóstehetség nélkül is megjósolható az eredmény – tekintettel arra, hogy az EJEB precedensjogi alapon ítélkezik.
A kérdés inkább ez: szándékozik-e valamit tenni az állam azok után, hogy a strasbourgi bíróság a földbe döngölte az alkotmánybíróság „érveit” és megállapította, hogy a trafiktörvény súlyosan sértette a dohánykiskereskedők tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogát? Az EJEB ítéletei ugyanis kizárólag egyedi ügyekben foglalnak állást, és nem érintik a nemzeti jogszabályok érvényességét. Egy demokratikus jogállamban nem lenne kétséges, hogy ilyenkor mit kell tenni.
P.s. Azok az ex-trafikosok, akik nem vettek lottószelvényt – azaz nem áldoztak semmit arra, hogy ügyük az emberi jogi bíróság elé kerüljön -, most szívhatják a fogukat. Az ő esetükben már nincs mód arra, hogy most kezdeményezzenek eljárást, amikor már tudják, hogy valaki közülük nyert. A hajó ezúttal elment. Nélkülük.